Elérhetőség
Tel.: +36 33 484 006
email:plebania@kesztolc.hu

Kesztölci

Római Szent Kelemen Plébánia

  • 1 Harangok

    A templom harangjai Egy kis videó-filmen megtekinthetők és meghallgathatók a templom harangjai. A harangok először egyesével láthatók és hallhatók, végül az összes harang együtt szól. A felvételeket Komáromi Dániel harangkutató készítette. Neki köszönjük meg, mert tőle kaptuk ezt a kis videó-filmet. A film időtartama kb. 5 perc. A film megtekintéséhez az alábbi linkre kell kattintani:
    Read Me...
  • 2 A templom története

    A templom és plébánia rövid története: Kesztölc – kedvező földrajzi fekvésénél fogva – már ősidők óta lakott hely. Honfoglalás előtti neve ismeretlen. A helység mai neve először I. Gézának a garamszentbenedeki apátság részére 1075-ben kelt adománylevelében fordul elő. A király itt hét szőlőt és öt vincellért adott a Bars megyei szentbenedekrendi monostornak. A XIII. századtól már az esztergomi káptalannak is van itt birtoka. Az erre vonatkozó adománylevél 1304-ben Vencel cseh király Esztergomba való betörésekor megsemmisült.
    Read Me...
  • 3 Kesztölc

    Temető
    Read Me...
  • 4 Kesztölc

    Temető
    Read Me...
  • 5 Kesztölc

    Templom
    Read Me...

Miserend

Hétfő: 7 óra (Advent 6 óra)

Kedd: 7 óra (Advent 6 óra)

Szerda:

Csütörtök: 18 télen 17 óra

Péntek:18 télen 17 óra

Szombat: 18 télen 17 óra

Vasárnap: 9 óra és 18 óra

(téli időben 17 óra)

 (A téli idő október 1-től

március 31-ig tart.)

Nagy ünnepeken a vasárnapi

rend

szerint vannak szentmisék.

 

HÍRLEVÉL

2021. ÁPRILIS

 Húsvét

 

Kereszténynek lenni

Minden, ami keresztény, rendelkezik egy látható, tapasztalható megnyilvánulással (dimenzióval) és egy láthatatlan, természetfeletti, isteni megnyilvánulással (dimenzióval) – amit Isten ad hozzá, ajándékként. Ha hiányzik ez a természetfeletti dimenzió, akkor az a dolog nem keresztény, csupán evilági esemény. Így van ez például a szentségekkel. Van egy látható-hallható, evilági dimenziójuk (a szent cselekvés, a szertartás szavai); és egy láthatatlan, természetfeletti dimenziójuk, amit az a szentség végbevisz a lélekben (feloldozás, megszentelés).

 A világ Karácsony ünnepével még tud valamit kezdeni. Kimondják rá, hogy a szeretet ünnepe, és szép, csillogó külsőségek közepette megajándékozzák egymást. Hiányzik azonban belőle a természetfeletti dimenzió. A keresztény ember számára Karácsony az emberré lett második isteni Személy születése. Egy olyan ember, kisbaba, mint bárki más (látható, evilági dimenzió); és egyúttal maga az Isten (láthatatlan, természetfeletti dimenzió). A Húsvéttal már nem boldogul a világ. Csokoládé, ajándékozás itt is van, mint karácsonykor. De más nem. A nyuszi, meg a tojás áll itt a középpontban. Azt azonban nem tudják, miért. Azért, mert mindkettő az élet szimbóluma. A keresztény ember tudja, hogy Húsvét a meghalás és feltámadás ünnepe. Látható dimenziója a meghalás, láthatatlan, természetfeletti dimenziója pedig a feltámadás. Húsvét a Megváltás ünnepe, a keresztény élet kezdete. A Megváltás szabadulás a bűn rabságából, és az új élet kezdete: a természetfeletti, isteni élet, a feltámadt Jézussal közös élet, vagyis a keresztény (=krisztusi) élet kezdete.

Az Anyaszentegyház Húsvét ünnepén, és az azt előkészítő Nagyböjtben felidézi az ószövetségi nagy eseményeket, amelyek előkészítették a Megváltást, vagy már előre, burkoltan arra utaltak. Ez utóbbiakat nevezzük „előképeknek”. Ilyen pl. Izsák, aki maga hordozza az áldozathoz szükséges fát: a keresztet hordozó Jézus előképe.

 

Az Ószövetség Húsvétja

Az Ószövetség Húsvétja előképe Jézus Húsvétjának. Az események és szertartások Isten akarata és élőírásai szerint történtek. Akkor nem tudták, hogy miért, csak végrehajtották az utasításokat. Később ismerte föl az Anyaszentegyház, hogy Isten ezeket előképnek adta, és Jézus Húsvétjában teljesedtek be, váltak valósággá, váltak érthetővé.

Az ószövetségi Húsvét héber neve Pászka. Ez átmenetet, átvonulást jelent. Az Ószövetség Húsvétja az Egyiptomból való kivonulás, szabadulás volt. Vallásalapító esemény. Az eddig rabszolgasorsban élő nép Isten segítségével kiszabadult a fáraó kegyetlen rabságából, és elindult a szabadság felé, az Ígéret Földje felé (Isten vezetésével). A kijelölt éjjelen elfogyasztották a szent húsvéti lakomát: bárányt kovásztalan kenyérrel. A bárány vérével (Isten parancsára) megkenték az ajtófélfákat. Ahol nem volt ott a vér (egyiptomiak), ott meghaltak az elsőszülöttek. A bárány vére tehát életet hozott számukra. Megmenekültek a haláltól és elindultak a szabadság felé. A bárány húsa úti eledel volt a számukra. Elindultak arra a szent útra, amelyre Isten vezette őket. A kovásztalan kenyér a romlatlanság szimbóluma volt (a kovász nem „rontotta” meg a lisztet). Ezt a lakomát azután minden évben ugyanazon a napon megünnepelték Isten parancsára, hogy emlékeztesse őket a nagy eseményre, és arra, hogy Isten az Uruk, és vezetőjük.

A vándorlás nagy eseménye volt az átkelés a Vörös tengeren. A víz által szabadultak meg örökre az őket üldöző, kegyetlen fáraótól. A következő nagy esemény a Szövetség-kötés volt a Sínai hegynél. A Szövetség-kötés feltétele a Tíz parancsolat volt. Az egyes kijelentések eredetileg jövő időben voltak: nem fogsz lopni, nem fogsz hazudni, stb. Vagyis, ha Istennel jársz, Istennel szövetségben leszel, nem fogsz ilyeneket tenni. Alkalmazkodni kellett, fel kellett nőni Isten stílusához. Amikor ezt átok terhe alatt elvállalták, akkor következett a Szövetség-kötés szertartása. Az áldozati állatok vére itt a halált és az életet jelképezte számukra. A szövetség megkötéséhez az állatnak meg kellett halnia helyettük, hogy vérével megköthessék a Szövetséget. A Szövetség megkötésével új életet kaptak, az Istennel való kapcsolat új életét. Ezt az eseményt is évente meg kellett ünnepelniük Isten parancsára 50 nappal Húsvét ünnepe után. Ebből lett később Pünkösd ünnepe.

Évente volt egy bűnbánati és engesztelő nap a Törvény, a Tíz parancsolat, a Szövetség megszegése miatt. Az engesztelő szertartás vérrel történt, ami a halált és életet jelenítette meg. Az egyik áldozati bakot megölték, és vérével tisztították meg az oltárt és a népet. A másik áldozati bak fejére a főpap ráolvasta a nép bűneit, hűtlenségeit. Ezt a bakot azután valaki kivitte a pusztába egy kietlen helyre és otthagyta. A bak így magára vette a nép bűneit, és a pusztában egyedül elpusztult. Ez volt a „bűnbak”. Halála elvette a nép bűneit és új életet hozott: az Istennel kiengesztelődött életet, a megbocsátást.

 

Jézus Húsvétja

Jézus mennybemenetele és a Pünkösd után az Anyaszentegyház lassan fölismerte, hogy Jézus szenvedése, halála és feltámadása az igazi Húsvét volt, amelyben beteljesedtek az ószövetségi előképek és próféciák. Ő a „Bárány”, aki elveszi a világ bűneit – ahogy ezt Keresztelő János kijelentette. Ő a Bárány, aki elnémul nyírója előtt, vagy amikor levágni viszik – ahogyan Izajás próféta jövendölte a Szenvedő Igazról. Ő az igazi húsvéti bárány, akinek Vére megment a haláltól, az örök haláltól, a kárhozattól. Húsa, Teste úti eledel az örök haza felé vezető úton. Ezt a szent lakomát vasárnapról-vasárnapra megismétli a hívők közössége (vasárnap volt a feltámadás). Jézus az Utolsó Vacsorán megkötötte az új és örök Szövetséget (Jeremiás próféta jövendölése) az Ő vérével. Ez egyrészt a halál jelképe volt: valaki meghal helyettem; másrészt az Élet jelképe: az új Élet, a természetfeletti, örök isteni Élet, ami a feltámadásban átjárta testét. Az újszövetség alapja a Tíz parancsolat teljes kibontása a Hegyi Beszédben. Ennek lényege a Szeretet, vagyis az önfeláldozás, az áldozat, a meghalás. „Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre”. Évente megünnepeljük ezt a vallásalapító eseményt, és megújítjuk Istenhez tartozásunkat (keresztségi fogadalom).

Az Ő halála engesztelő áldozat. Vére megtisztít a bűntől, megment az örök haláltól. Ő a „bűnbak”, aki magára vette a bűnök terhét, és ebbe belehalt. Ő az áldozati bárány, aki testét adja áldozatul és táplálékul.

 

A mi Húsvétunk

A Megváltás lényege egyrészt kilépés a bűn rabságából, vagyis meghalás korábbi önmagunknak, szokásainknak. Másrészt belépés az új Életbe, a természetfeletti, isteni örök életbe, a feltámadt Jézus életébe, a keresztség által. Ezt ünnepeljük minden Húsvétkor. Jézus Húsvétját és a mi Húsvétunkat. Meghalunk önmagunknak és a világnak (evilági dimenzió) és újra belépünk Isten Országába, az örökkévalóságba (természetfeletti dimenzió).

 

Érdemes megtekinteni az alábbi (gyermekeknek készült) animációs filmeket:

Az Ószövetség húsvétja: Kivonulás Egyiptomból

https://youtu.be/mo3T9Zn1TDU

 

Az Újszövetség Húsvétja: Jézus kereszthalála és feltámadása

https://youtu.be/XqtsS59lsTM

 

 

(előző) HÍRLEVÉL

Nagyböjt

Hamvazószerdán újból megkezdtük a nagy 40 napos felkészülési időt Húsvét megünneplésére. 40 hétköznapon át tart a komoly készület, amelyben figyelmünk a célra irányul: megújítani keresztségi fogadalmunkat.

A szent 40 nap

   A 40 napos időtartam visszautal egyrészt azokra a szent időszakokra, amelyek az Ószövetségben felkészítettek az Istennel való találkozás nagy eseményére; másrészt emlékeztet Jézus 40 napos pusztai tartózkodására, amelyben böjttel és imádsággal fölkészült megváltói tevékenységének megkezdésére.

   A választott nép Húsvétja (Pászkája) az Egyiptomból való kivonulás volt. Megszabadultak a fáraó kegyetlen rabságából, és elindultak a szabadság, az Ígéret Földje felé. Ezt a földet ígérte Isten a pátriárkáknak (Ábrahám, Izsák, Jákob) és utódaiknak.

   A pusztában 40 évig vándoroltak, hogy megtanulják Isten stílusát, hogy ne csak Isten szent népének hívják magukat, hanem azzá is váljanak. Ugyanígy a keresztény embernek is a Nagyböjt 40 napjában ki kell vonulnia jelképesen a pusztába (lemondások, elszakadás szórakozástól, élvezetektől), hogy újra megtanulja, mit jelent Isten népéhez tartozni, mit jelent megváltott emberként, keresztényként élni a keresztségben kapott természetfeletti, isteni életet.

   Mózes a Szövetség megkötésekor 40 nap és 40 éjjel volt Istennél a Sínai hegyen, állandó böjtben és imádságban. Ekkor kapta a kőtáblákat, amelyekre rá volt írva a Tíz Parancsolat, a szövetség-kötés feltétele. Ha ezt vállalják és meg is tarják, akkor köt velük szövetséget az Isten, akkor válnak Isten szent népévé. Ugyanígy a keresztény ember a Nagyböjt 40 napjában lelkiismeret-vizsgálatot és bűnbánatot tart, hogy felkészüljön az Új szövetség megünneplésére, a Húsvétra, és hogy megújítsa keresztségi fogadalmát, azaz megújítsa a Szövetség ígéreteit.

    Illés próféta 40 nap – 40 éjjel vándorolt a pusztában, amíg eljutott Isten hegyéhez, a Hórebhez. Ott Istennel találkozott, Aki nem a földrengésben, nem a tűzben, nem a viharban jött, hanem az enyhe szellőben. Illés itt új küldetést, új feladatot kapott. Ugyanígy a keresztény ember a Nagyböjt 40 napjában a „pusztában vándorol”, hogy talákozzék Istennel a Húsvét ünnepében és újult erővel, újult lendülettel folytassa feladatát, a keresztény életet.

   Jézus 40 napig a pusztában tartózkodott, hogy felkészüljön küldetésére. Jézus mint új Mózes megszabadít a bűn kegyetlen rabságából, és elvezet az „Ígéret Földjére”, az Isten Országába. Ugyanígy az első keresztények idejében a keresztségre készülők (katekumenek) a Nagyböjt szent időszakában készülődtek a keresztelés szertartására, amely Jézussal egyesítette őket (Titokzatos Test), és így ők is belekapcsolódhattak a Megváltás művébe Jézussal együtt. Ezért szent gyakorlat volt számukra Nagyböjtben az önmegtagadás, a böjt és az imádság.

 

A Nagyböjt eszközei

   Az önmegtagadás egy kis meghalás önmagunknak és a világnak. Valamiről lemondunk, ami kellemes és jó, de nem feltétlenül szükséges: pl. édesség, Tv, hangos zene, vidám szórakozások. Mindezt Jézusért tesszük. Ez a kis meghalás egyesít a szenvedő Jézussal, aki engedelmesen, alázattal viselte a szenvedéseket a Megváltás útján járva. Az Ő meghalására az Atya válasza a föltámadás volt. Isten elfogadta a végsőkig menő engedelmesség áldozatát engesztelésül a bűnökért, vagyis engesztelésül az engedetlenségekért.

   A böjt is egy kis meghalás önmagunknak és a világnak. Mindenki saját egészségi állapotának, körülményeinek és életkorának megfelelően böjtöl. A lényeg az, hogy legyen benne áldozat, egy kis meghalás. Jézus figyelmeztet, hogy ezt ne az emberek elismeréséért tegyük, hanem egyedül Isten kedvéért. A böjt így egyesít bennünket a szenvedő Jézussal, hogy Vele együtt részt vegyünk a Megváltás nagy művében. Vezekelünk a bűnökért, és Vele együtt föltámadunk. A föltámadás itt azt jelenti, hogy lélekben megújulunk.

   Az imádság szintén egy kis meghalás önmagunknak és a világnak. Mindentől elszakadunk – még önmagunktól is – hogy Istenre figyeljünk, hogy Vele legyünk egy bizonyos ideig. Ezt az időt – az imádság idejét – egészen Neki adjuk. Az ószövetségi ember a legdrágábbat, a legszebb állatot ajánlotta fel Istennek áldozatul (állattenyésztő nép voltak). Az Új szövetség embere, a keresztény ember is a legdrágábbat ajánlja fel Istennek. Az idejéből ajándékoz Neki.

 

Keresztút, Passió

   A Nagyböjt idején újból tanuljuk a kereszt-hordozás művészetét. Újból tanuljuk elviselni a bajokat, nehézségeket alázattal, panasz és zokszó nélkül, és Jézus iránti szeretettel – mert csak így van engesztelő értéke. Magától a Mestertől tanuljuk a kereszt-hordozás tudományát. Ezért járjuk a keresztutat, és ezért hallgatjuk-olvassuk a Passiót, Jézus szenvedésének elbeszélését. Eközben szomorúság legfeljebb azért tölt el bennünket, mert a mi bűneink is hozzájárulnak Jézus szenvedéséhez. Sajnálni azonban nem szabad a szenvedő Jézust, abból Ő nem kér. A jeruzsálemi asszonyok siránkozását is elutasította: „Jeruzsálem leányai, ne miattam sírjatok, sírjatok inkább magatok és gyermekeitek miatt” (Lk 23,28). Ha a szenvedő Jézust sajnálnánk, az azt jelentené, hogy kívülállóként szánalommal nézünk egy bajbajutott embert, aki tőlünk független okok miatt szenved. A keresztény ember nem „kívülálló”, és tudja, hogy ő maga is okozója bűneivel ennek a vezeklő szenvedésnek. Jézus iránti szeretetét úgy mutathatja meg, hogy együtt-szenved Mesterével a böjt és az önmegtagadások által, és ő is vállára veszi a keresztet, és úgy követi Jézusát.

 

 

 

 

 

 

Copyright 2021 Kesztölci Plébánia